1 Sámuel 26

1 Sámuel 26. + 63. zsoltár

1. Saul nem akarja betartani ígéretét:
- A zífbeliek elárulják Dávidot.
- Saul elindul, hogy megkeresse Dávidot.
- Saul elfelejti, hogy korábban Engedi barlangjában Dávid megkíméli az életét, és megszegi korábban tett ígéretét.
- Ahhoz, hogy újból gyűlölje Dávidot elég volt a zífbeliek árulása.
- Mi kell ahhoz, hogy megszegjem az ígéreteket?

2. Dávid ugyanaz maradt:
- Dávid felderítőket küld és mindenről értesül.
- Elővigyázatossága eltűnik, merész lesz. Be akar menni titokban Saul táborába a háromezer ember közzé.
- Hittel cselekszik, amikor elindul a táborba.
- Nem akarja megölni Sault. Neki továbbra is az Úr felkentje marad.
- Dávid emlékezett arra, amit Engedi barlangjában ígért, tartotta a szavát.
- Abisaj ki akarja használni a lehetőséget, meg akarja ölni a királyt, Dávid nem hagyja.
- 2. Sámuel 1; 14-16:
„És ezt kérdezte tőle Dávid: Hogy merted kezedet az ÚR felkentjére emelni, és elpusztítani őt?! Azután odahívta Dávid az egyik legényt, és ezt mondta: Jöjj, támadj rá! Az pedig levágta, úgy hogy meghalt. Majd ezt mondta róla Dávid: Az általad kiontott vér szállt a fejedre, mert saját szád vallott ellened, amikor ezt mondtad: Én öltem meg az ÚR felkentjét.”
- Nem elég, hogy egyszer-kétszer igazságosan cselekszünk, folyamatosan kell.
- Elviszik a lándzsát és a korsót bizonyítékul, hogy ott jártak.
- Arra is gondolhatunk, hogy az Úr azért bocsátotta a táborra az álmot, hogy lehetőséget adjon Saul megölésére.
- Más volt az oka, védeni akarta Dávidot. Nem akarta, hogy megöljék, mert Saul nem kímélte volna az életét.
- Isten tudta, hogy kit kire lehet bízni.

3. Saul ismét megbékél
- Dávid messzebb megy és felébreszti az alvókat. Kicsit becsmérli Abnért, mert nem vigyázott kellőképpen a királyra.
- Dávid tisztelettel beszél Saullal. Nem kezdi elszámoltatni az ígéret megszegéséért, azonban kíváncsi arra, hogy ki ingereli az Uralkodót ellene.
- „Ha az Úr ingerelt föl ellenem, ő kiengesztelhető áldozattal. De ha emberek, akkor legyen rajtuk az Úr átka,…”
- Saul rájött ismét, hogy hibát követett el. („Vétkeztem!”)
- Ismét ígéretet tett, hogy nem követ el Dávid ellen gonoszságot. Már sokadik alkalommal teszi ezt.
- Nem biztos, hogy volt hitele annak, amit mondott.
- Dávid bizalmát nem Saul ígéreteibe vetette, hanem az Úrba. Az stabil és nem változik.
- Neki drága volt a király élete, azonban arra nem számít, hogy ez fordítva is igaz.

4. Saul megáldja Dávidot
- Az az ember mond áldást Dávidra, aki korábban felelősségre vonta Jonatánt, mert Dávid mellé állt.
- Aki megáldotta azt a népet, amelyik elárulta Izrael leendő királyát.
- Saul nem kezelte „partnernek” Dávidot, az után sem, hogy megkímélte az életét.
„Légy áldott, Dávid fiam!”

1. Sámuel 26.
A zífiek elmentek Saulhoz Gibeába, és jelentették neki: Dávid a Hakílá-halmon rejtőzik, a sivatagtól keletre. Ezért elindult Saul, és elment a Zíf-pusztába háromezer válogatott izráeli emberrel, hogy megkeresse Dávidot a Zíf-pusztában. Saul a Hakílá-halmon, a sivatagtól keletre, az út mellett ütött tábort. Dávid is a pusztában tartózkodott. Amikor megtudta, hogy Saul utánajött a pusztába, kémeket küldött ki Dávid, és megtudta, hogy csakugyan megérkezett Saul. Ekkor elindult Dávid, és odament arra a helyre, ahol Saul táborozott, és megnézte Dávid azt a helyet, ahol Saul és hadseregparancsnoka, Abnér, Nér fia feküdt. Saul ugyanis a szekértáborban feküdt, a hadinép pedig körülötte táborozott. Dávid ekkor megkérdezte a hettita Ahímelektől és Abísajtól, Cerújá fiától, Jóáb testvérétől: Ki jön el velem Saul táborába? Abísaj így felelt: Én elmegyek veled. Amikor Dávid és Abísaj éjjel bement a hadinép közé, látták, hogy Saul ott fekszik és alszik a szekértáborban, lándzsája pedig a földbe szúrva ott van a fejénél. Abnér és a hadinép pedig körülötte feküdt. Akkor ezt mondta Abísaj Dávidnak: Most kezedbe juttatta Isten az ellenségedet. Hadd szögezzem hát a földhöz a lándzsámmal! Egyetlen döfés is elég, másikra már nem lesz szükség! Dávid azonban ezt felelte Abísajnak: Ne öld meg, mert ki emelhet büntetlenül kezet az Úr fölkentjére?! Majd ezt mondta Dávid: Az élő Úrra mondom, hogy megveri őt az Úr: vagy úgy, hogy eljön halála napja, vagy úgy, hogy harcba megy, és ott vész el. Az Úr őrizzen meg attól, hogy kezet emeljek az Úr fölkentjére! Csak a lándzsát vedd el a feje mellől meg a vizeskorsót, és menjünk! Fogta hát Dávid a lándzsát meg a vizeskorsót Saul feje mellől, és elmentek. Senki sem látta, senki sem vette észre, senki sem ébredt fel, hiszen mindenki aludt, mert az Úr mély álmot bocsátott rájuk. Ezután átment Dávid a túlsó oldalra, megállt messze a hegy tetején, úgyhogy nagy volt a távolság köztük. Így kiáltott Dávid a hadinépnek és Abnérnak, Nér fiának: Abnér, nem válaszolsz? Abnér így válaszolt: Ki vagy te, hogy így kiáltozol a királynak? Dávid ezt felelte Abnérnak: Te lennél az az ember, akihez fogható nincsen Izráelben? Miért nem vigyáztál uradra, a királyra? Hiszen bement valaki a nép közül, hogy megölje uradat, a királyt! Bizony, nem végezted jól a dolgodat! Az élő Úrra mondom, hogy halál fiai vagytok, mert nem őriztétek uratokat, az Úr fölkentjét! Nézd csak meg, hová lett a király lándzsája és a vizeskorsó a feje mellől? Saul megismerte Dávid hangját, és ezt kérdezte: Nem a te hangod ez, Dávid fiam? Dávid így felelt: De az én hangom, uram, királyom. Miért üldözi szolgáját az én uram? - kérdezte. - Mit követtem el, vagy miféle gonoszságon járna az eszem? Most azért hallgassa meg, uram, királyom, szolgájának a szavát! Ha az Úr ingerelt föl ellenem, ő kiengesztelhető áldozattal. De ha emberek, akkor legyen rajtuk az Úr átka, mert elűztek engem, hogy ne tartozzam az Úr örökségéhez, és ezt mondták: Eredj, szolgálj más isteneknek! Ne hulljon azért vérem a földre az Úr színétől távol! Mert hadba vonult Izráel királya, hogy megkeressen egy árva bolhát; mint fogolymadarat, üldöz a hegyeken. Akkor ezt mondta Saul: Vétkeztem! Térj vissza, Dávid fiam! Nem követek el többé ellened gonoszságot, hiszen megkímélted ma az életem! Bizony, ostoba voltam, és súlyos hibát követtem el. Dávid így válaszolt: Itt van a király lándzsája. Jöjjön át egy legény, és vigye el! Az Úr mindenkinek megfizet a maga igazsága és hűsége szerint, mert az Úr a kezembe adott ma téged, de én nem akartam kezet emelni az Úr fölkentjére. Ahogy én ma megkíméltem a te életed, úgy kímélje meg az én életemet is az Úr, és mentsen meg engem minden nyomorúságtól! Akkor ezt mondta Saul Dávidnak: Légy áldott, Dávid fiam! Bármibe fogsz, véghez fogod vinni. Akkor Dávid elment a maga útjára, Saul pedig visszatért a maga lakóhelyére.

63. zsoltár
Dávid zsoltára, abból az időből, amikor Júda pusztájában volt. Ó, Isten, te vagy Istenem, hozzád vágyakozom! Utánad szomjazik lelkem, utánad sóvárog testem, mint kiszikkadt, kopár, víztelen föld. Így nézek rád a szentélyben, hogy lássam hatalmadat és dicsőségedet. Mert szereteted az életnél is jobb, ajkam téged dicsőít. Ezért téged áldalak, amíg élek, nevedet imádva emelem föl kezem. Mintha zsíros falatokkal laktam volna jól, úgy ujjong az ajkam, és dicsér a szám. Fekvőhelyemen is rád gondolok, minden őrváltáskor rólad elmélkedem. Mert te voltál a segítségem, szárnyad árnyékában ujjongok. Ragaszkodik hozzád lelkem, jobboddal támogatsz engem. De akik pusztulásomra törnek, a föld mélyébe kerülnek. Kardélre hányják őket, sakálok eledelévé lesznek. De a király örül Isten előtt. Dicséretet mondanak, akik rá esküsznek, a hazugok szája azonban bezárul.